Álmaimban 💭

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szinte minden éjjel álmodok valamit, nem ritkán nem is egyet. Legfeljebb elfelejtem, hogy pontosan mi is volt benne. De mindig járok valahol.

Az én álmaim

Gyerekkoromban büszke voltam arra, hogy sosincs rémálmom. Én mindig csak szép és boldog dolgokról álmodtam. Habár pontosan nem emlékszem már rájuk, de arra igen, hogy már akkor is leggyakrabban olyanokat álmodtam, hogy én csak kvázi külső megfigyelőként vagyok jelen. Gyakran repültem, amiben habár élveztem, hogy tudok repülni, mégis az volt bennük az igazán érdekes, hogy fentről láthattam mi minden történik világban... de abban a világban csak jó dolgok történtek. Gyerekkoromban igazi traumát igazából csak két ember okozott, látni, hogy az összesen 2 rémálmomat is ők okozták.

Álmaim szorításában

Az is egy állandó tulajdonsága az álmaimnak, hogy aki igazán közel van hozzám, mint anyukám, soha nem szerepel közvetlenül az álmaimban, csak utalás szintjén. Anyum helyett inkább anyai nagymamámmal álmodtam, aki sokáig lényegében anyum után a második legfontosabb ember volt az életemben. Igazából ezt sosem mondtam ki, valószínűleg olyan természetes volt. S akinek a tavalyi halálával teljesen felborult a lelki életem. Akkor sokat gondolkoztam azon, hogy megemlékezzek-e róla, kiírjam-e magamból, de végül nem tettem. Miután meghalt, vagy fél évig durva és bizarr rémálmok gyötörtek. Kb. mintha mindig valami tipikus akciófilmben lennék, ahol a vége előtt kb elpusztul a világ, majd vagy felébredek vagy az utolsó pillanatban valami történik és a gonosz elpusztul. S mindezeket úgy élem át, hogy én szinte sose nézek ilyen filmeket (max más családtagok, s így látok valamennyit), mert tudom, hogy felkavarnak. Én éppen ezért szeretem inkább a (videó)játékokat, mert ott legalább az illúziója megvan, hogy én irányítom - ha nem is az eseményeket, de legalább - a főhőst. De ezek éppen ezért sosem lehetnek olyan drámaiak, mint egy film, könyv vagy előadás.

Az utóbbi hónapokban e rémálmok már csökkentek, ellenben egyre több bizarr és erotikus álmom lett. Volt, hogy egy távoli (amerikai) meleg ismerősömmel álmodtam, de egyre többször álmodok a munkatársaimról. Nem is olyan rég írtam az egyik kollégámról. Ami egyébként miután leírtam, a valóságban még tovább folytatódott, hogy még kevésbé értsem a hozzá fűződő viszonyomat. Még így lassan 40 felé közeledve is eléggé szexuálisan túlfűtött vagyok, de gondolom ez a blogon is látszik. 😂 S gondolom ezért is jönnek ilyen álmok. De, hogy miért pont a munkatársaimról? Ráadásul egyik sem egy kifejezetten megnyerő külsejű. Vannak néha olyan munkatársaim, akik azért tetszenek külsőleg, de emberileg vagy közömbösek vagy túl hidegek, s valahogy előbb utóbb el is mennek tőlünk. Így legfeljebb egy van, aki ráadásul szinte egy idős velem (2 héttel később született), s elég sok mindenben egyformák vagyunk ezen túlmenően is: ugyan az a munkakör, kb. hasonló tudásszint, hasonló érdeklődési terület és előzmények. Habár ő nagyon nyitottnak látszik, kvázi a cég bohóca, ha róla van szó, nagyon bezár, minden titok szinte (bár róla sztem még mindig többet tusnak, mint rólam). Így nehéz hozzá közelíteni is úgy igazán. Mert ha ivó vagy bulizó cimbi kell, elsőnek jelentkezik. Sőt, egyébként ha bárki segítséget kér, ő elsők közt jelentkezik (ha tud segíteni, ha nem -  szándék megvan). De magához közel nem enged kb. senkit se. Biztos ez is egy önvédelmi taktika. S hát mily meglepő, ő sosem szerepel az álmaimban. Nem úgy, mint nem is olyan régen az egyik főnököm.

Az egyik főnököm feltűnik...

Ezek az álmok nem  túl hosszúak, mindig elmenekülök a szitukból. 😅 Ebben az álmomban az egyik főnököm volt a főszereplő. Nem csak az attól az éjszakától eltelt hetek tették, hanem egyébként is kissé ködös volt, hogy hol is vagyunk pontosan, de nem egyedül voltunk. A többiek is ott voltak a hátérben. Jó IT-s cégként mindenki ült, feküdt valahol kezében a notebook-jával, s úgy tett, mint aki dolgozik. Olyan kellemes chilles, bágyadt hangulat volt. Én is épp nagyban bele voltam feledkezve a képernyőmbe az egyik kanapén a kandalló mellett, amikor azt vettem észre hogy e főnököm tesz-vesz a helységben, két boros pohárral a kezében ide-oda leül valaki mellé, s magyaráz, s közben egyre közelebb hozzám. Majd egyszer csak megmarkolja a MacBook-om kijelzőjét, s elkezdi felém tolva lassan lecsukni. Én olyan kábultan nem is tudtam hogyan reagáljak, miért teszi ezt, hogy mer egyáltalán az én gépemhez nyúlni (háttér infó: ez nem céges gép, én mindig ügyelek arra, hogy csak saját eszközökkel dolgozzak), a való életben itt mindenki nagyon tiszteletben tartja a magántulajdont és magánszférát, s most mégis, csak úgy odanyúlt. De én megilletődöttségemtől gátolva nem tiltakoztam, meg se szólaltam, teljesen lefagytam, hogy mi történik. Amint lassan becsukta a notebook-omat, megfogta és szépen óvatosan felemelte az ölemből s letette valahova mellénk. Én nagyot nyeltem, mert már semmi se volt közöttünk, ő meg olyan romantikus nyomulósan egyre jobban közelített felém. Ő, aki szinte mindig magyaráz valamit, most teljesen néma volt, csak csibészesen mosolygott rám, miközben egyre közelebb és közelebb ült hozzám, egyik kezét lassan a vállamra tette, s elkezdte veregetni, mint aki csak ki akarja fejezni, hogy elégedett velem és a munkámmal. De nem állt itt meg, a keze tovább ment míg nem teljesen át nem tudott karolni vele, s úgy megszorítani. Néha hörpintett az egyik boros poharából, amik valahogy hol a kezében voltak, hol nem. Majd lassan így hogy a vállamat már uralta, elkezdtünk lassan hátra dőlni a kanapén, le a nagy párnákra, amik eddig csak a hátamat támasztották. Így a karja már nem csak a vállamat érte át, hanem a kézfeje elkezdett közelíteni a mellem felé is... S lassan kezdett a lábaival is felmászni a kanapéra, majd a másik kezével is lassan elkezdett közelíteni felém. A combjaimra tette a kezét, s ott pihentette, míg olyan mélyen a szemembe nézett huncutul. Én egyre jobban be voltam tojva... Ezt senki látja, hogy mit csinál épp? Meg most mi lesz, mit akar most igazából? S elkezdett az egész testével fölém mászni. Nem ült rám, csak fölöttem volt és úgy szemezett velem tovább. Majd épp húzott volna jobban magához fel, hogy rendesen átölelhessen. Ám épphogy ezt megtette, én gyorsan kimásztam ijedten alóla, kérdően ránéztem, de ő csak szelíden mosolyogva nézett rám ártatlanul, nem értve, hogy mi rosszat tett. Majd felriadtam...

Ezt azóta se tudom mire vélni. Nálunk azért kvázi családias a légkör, aminek kétségtelenül ő az egyik motorja. Szóval azért nem olyan hideg főnök-beosztott viszonyt kell elképzelni, de akkor is. Élőben is tuti elszaladtam volna, sőt valszeg még hamarabb. Pedig valszeg nem lenne rossz. Habár azt írtam korábban senki se néz ki túl vonzóan, azért nem csúnyák, csak nem túl szexik. Olyan tipikus középkorú átlagos kockák. Ő egy igényes kissé mackós, eléggé szőrös pasi. Egyszer láttam fürdés után vizesen, ahogy minden testrészén le volt lapulva a szőr, s csurgott le róla a víz... Én teljesen megilletődve néztem rá, ő meg természetes vigyorral közölte, hogy mehetek fürdeni én is. Én nyilván nem tudtam közömbösen nézni rá, látni, az a kép a mai napig élénken él még bennem. Másrészt hajlamos a kapcsolatunk apa-fia kapcsolattá fajulni. Ez nem tudom, hogy ki miatt van inkább. Az tény, hogy nekem van egy apakomplexusom, de ő meg valahogy (velem legalábbis) néha úgy viselkedik, mintha a gyereke lennék. Vagy csak én látom annak. De amikor átküld a boltba pontos instrukciókkal... vagy csapatépítésen közlöm, hogy én nem szeretem a szabadban sült dolgokat én majd megeszem a hozott szendvicsemet. Inkább bement a házba és a gázon megsütötte külön nekem... Hogy az ágyban milyen lenne?... Valahogy kissé bizarr nekem ez az egész gondolat, pedig biztos jó. Ha ki tudnám kapcsolni az agyamban a félelmet, s átengedni magamat  a pillanatnak. Valszeg már az ölelésétől elolvadnék...

Céges orgia

Az éjjel valamit álmodtam, s hajnal 2 óra után felébredtem kanosan. Ez velem gyakran megesik, de inkább 5 óra után szokott. Ilyenkor könnyítek magamon, s vissza alszom. Ám ha eddig az éjjel nem álmodtam valami szörnyűt, akkor ilyenkor mindig álmodok valami rémeset. Ezért kár vissza aludnom... Most még dildóztam is magam, majd megpróbáltam vissza aludni. Elég nehezen ment; közben azon gondolkoztam, hogy e sok hülyeségről írhatnék egyet, s ekkor még nem is tudtam, hogy a mostani álmomban mi fog rám várni, te jó ég!

Ismét a munkahelyemen jártunk. Ha az előzőből nem derült volna ki, a mi munkahelyünk inkább egy otthonos lakáshoz hasonlít, mint egy klasszikus irodaházhoz. Lassan egy éve lett egy új kollégánk, aki azóta már elment, de most ő is itt volt. Hát ha valaki, ő elég távolt tőlem. Kb. semmilyen szabályt nem tudott elviselni, annyira szabad szellem volt, ellenben alkoholban és más szerekből nem ismerte nagyon a határokat, s nagyon nagy parti arc volt. Amíg ő velünk volt, ő volt az igazi céges bohóc. Akinek szinte minden mondata poén volt, s imádott rímekben beszélni. Amikor felveszünk hozzánk egy új fiút (a lányok valahogy nem izgatnak 😅), mindig utánanézek Facebookon hogy néz ki. S hát nála megakadt egy képen a szemem: majdnem meztelen seggel pózol... Épp érzi a természet energiáit (vagy mit írt oda) egy szál feszülő alsóban, ami tán nedves is, mert annyira rá volt tapadva, hogy azon keresztül a hátsójának minden vonalát lehetett látni. Ő maga egyébként nem túl szexi darab, ellenben a sokat emlegetett lakótársa...

Most valamiért ő kis itt volt, s tüzelte a hangulatot, ahogy haladt előre az idő, egyre forróbb lett a hangulat neki köszönhetően. Majd egyszer csak elő állt azzal a játékkal, hogy aki érzi a ritmust, az táncoljon... majd vetkőzzön ő is.... Hát az én kollégáimat ilyennel aztán tuti nem lehetne motiválni, de itt mégis. Ha nem is vele a terem közepén táncolva, de szépen lassan mindenkiről elkezdtek lehámlani a ruha darabok. S lassacskán már minden munkatársam csak egy igencsak feszülő alsóban vonaglott a helyén. Ám nem álltak meg itt, egész gyorsan az alsógatyók is lekerültek róluk, s mindenkinek ott meredezett az egész méretes szőrös farka... A valóságtól eltérően itt mindenki legalább kellemesen szőrös testű volt. És ami nekem még meglepőbb, ahogy mindenkié kő kemény volt, egyeseknek még kicsit nedvezett is.

Én itt nem voltam jelem, csak mint egy külső megfigyelő szellem néztem ezt a csoportos vetkőzést végig, majd elsuhanva közöttük szemügyre vettem néhányukat. Egyesek erotikusan végig simították a szőrös testüket, mások már egyenesen elkezdték verni a farkukat. De hogy mire... Az már nem derül ki, mert ettől a bizarr látványtól én felriadtam.

Akárhogyan is nézem e álmaimat, hogy én nem vagyok kielégítve mostanság, az tuti. 😁 De hogy miért pont a munkatársaimmal álmodok... Nem vagyunk együtt, ha együtt is vagyunk, mindenki elvan magában, meg olyan hidegek. Nem is nagyon keresik egymás társaságát. A többi rémálmom persze még komplexebb, de hogy itt valami nem oké belül, az tuti. Pedig kívülről nézve boldog, kiegyensúlyozott életem van. Nincsenek nagy problémáim, szerető közeg vesz mindenütt körbe és mégis.